VÉNUSZ A HALAK-ba lép.
(Napok óta hat a Szaturnusz-Mars együttállás a Vízöntőben, Jupiter-Neptunusz együttállás a Halakban, Nap-Merkúr együttállás a Kos-ban)
Ezek azok a fajta képletek, amikről órákat lehetne beszélni, boncolgatni az ösztönszintű, és a tudatos működéseket, és megélési lehetőségeket, és érzékeltetni, ki mennyire impulzív, öntörvényű, szeretetre éhes, mennyire akar domináns szerephez jutni, vagy épp baráti viszonyt ápolni önmagával, és környezetével, mennyire akarja lebontani a korlátait, és mennyire képes megbocsátani, feloldódni…
Nem áll szándékomban bő lére ereszteni, ezért csak a „lepárlás utáni” gondolatokat írom le.
A dolgok érvényüket vesztik, amikor jelentéktelenné válnak, és jelentéktelenné válnak, ha érvényüket vesztik. Hiába próbálunk ragaszkodni valamikori álláspontokhoz, véleményekhez, viszonyulásokhoz, minden egyes másodperccel távolabb kerülünk attól a helyzettől, és érzelmi állapottól, amiben lett volna még létjogosultsága mérlegre tenni, mi érvényes, és mi bír jelentőséggel. És ennek idővel akár örülhetünk is, amennyiben nem felejtünk el közben a saját, valóban fontos dolgainkra koncentrálni, és békében, szeretetben maradni önmagunkkal.
Merjünk végre magunkra figyelni ahelyett, hogy másokat követünk, és/vagy bírálunk, de maradjunk közben érzékenyek, empatikusak is. Elsősorban önmagunk irányába. Ne akarjunk mindent megmagyarázni, és ne tegyünk nyomást se magunkra, se másokra azzal, hogy saját igazunkat bizonygatjuk! Az élet úgyis visszaigazolást ad majd arra is, ha tévedtünk, és arra is, ha nem.
