Skip to main content
Az elmúlt napok-hetek erőteljesen bemozgatták a régi mintákat, a kapcsolatokban meglevő rossz, vagy fájdalmas dinamikát, a tettes-áldozat szerepeket, a manipulatív energiákat, de az őszinte, segítőkész érzéseket, és a lehetséges kitartást is.
Világosan kirajzolódott, ki, milyen szinten hat az életünkre, ki az, aki visszahúz, aki folyton problémákat generál, aki flegma, faragatlan, nemtörődöm, hiteltelen, vagy csak elvárásai, kritikái vannak, és ki az, aki önzetlenül, ítéletmentesen áll mellettünk, vagy jó úton vezet bennünket.
Ha eddig túlságosan a szívünkön viseltük mások sorsát, folyton segíteni akartunk, nem biztos, hogy jót tettünk. Sem az érintetteknek, sem magunknak. Lehet az is, hogy azok “vitték el a balhét”, akik őszintén, szeretetteljesen álltak mellettünk, és azok dőltek hátra vigyorogva, cinikusan, akik folyton problémát generáltak, vagy egyenesen lesz@rtak másokat. Érezhettük azt, hogy megkopott a fényünk, eltűntek a színek az életünkből, leamortizálódtunk.
Az is megeshetett, hogy a hozzánk közel állóktól egyáltalán nem kaptunk megértést, bátorítást, míg ugyanezen személyek előszeretettel segítettek vadidegeneknek. Rosszul eshetett, hogy mások gonoszsága, vagy idiotizmusa helyett mi kaptuk a letorlást, vagy bizonyos történések miatt épp mi állítottunk pellengérre ártatlanokat. Érdemes önmagunkat is szembesíteni!
Ahhoz, hogy a régi mintákat le tudjuk tenni, felülről kell rálátni a problémákra. Ezt segítette a Nyilas Merkúr az elmúlt hetekben. Most pedig a Bakba lépésével és a támogató fényszögekkel segít, hogy valóban önmagunkra fókuszáljunk, saját fontos dolgainkkal törődjünk. (Szaturnusz-Hold együttállás: egyik oldalról szextilben a Merkúrral, másikról a Jupiterrel)
Ahelyett, hogy mások pátyolgatásával foglalkoznánk, végre magunkra koncentráljunk: csak annyit adjunk fizikailag, anyagilag, energiában, amennyi feleslegünk van. Még ha fájdalmas tapasztalások által is, de végre képesek leszünk meghúzni a határt, nem engedve másoknak, hogy kihasználjanak, manipuláljanak, elbizonytalanítsanak bennünket.
Olyan, mintha küszöbön állnánk: minden szinten áthat a múlt, a jó és a rossz dolgok, érzések egyaránt. Van, ami visszahúz, van, ami előre lendít. De legbelül érezhető lesz a bizonyosság, hogy pont jók, és elegek vagyunk önmagunknak, még akkor is, ha elfáradtunk, csalódtunk, kiégtünk. Nagyon fáj emlékeznünk, mégis elengedhetetlen a továbblépéshez.
Tudatosítva mindazt, amit a tapasztalatok által megtanultunk, most erőt kapunk a valóban fontos dolgok folytatásához, legjobb énünk létrehozásához.
Ne adjuk fel, csak emlékezzünk, és színezzük újra az életünket: fókuszban az ÉN legyen! Letéve a régi mintákat, a megfeleléskényszert, az elvárásokat, önmagunkat végre meghaladva csináljuk másként, csináljuk jobban!

Leave a Reply