Az „öngondoskodás” képessége is kiemelt téma, hiszen lassan mindenki megérti, hogy amíg mások akarják megmondani, mi jó nekünk, fel nem vállalva az egyéni felelősséget, addig egyre mélyebbre süllyedünk testileg, és morálisan is.
A Sors (vagy akik Istennek hiszik magukat) eddig tesztelte a hitünket, a kitartásunkat, az akaratunkat, hogy mennyire tudunk alkalmazkodni, segíteni másoknak, vagy épp kellő pillanatban nemet mondani. Most a tisztánlátáson, a lojalitáson, és a gondoskodáson van a hangsúly. Milyenek voltunk korábban, és az jó volt-e. És most megmaradunk-e annál az elképzelésnél, hogy ez mégis, minden ellenére megéri.
Tedd fel magadnak a kérdést, mikor, és hányszor éltél vissza mások bizalmával, kedvességével, segítő szándékával, anyagi javaival. Mikor, hányszor mondtál, állítottál másokról valótlanságot, becsméreltél, savaztál másokat úgy, hogy a védekezés lehetőségét sem kapta meg az illető. Hányszor éltél vissza a bizalommal, amivel a másik önszántából, segítő szándékkal, és szeretettel tisztelt meg. Társadalmi szinten pedig mennyire zsigereltél ki, loptál meg másokat.