Skip to main content
A Rák Újhold a családi-nemzeti, az otthon, és otthonosság, a féltő gondoskodás megújulásának energiáiról, és lehetőségeiről szól. Tisztán érezhetjük, melyik az az életterület, amit ezzel a gondoskodással, odafigyeléssel telíteni akarunk (amelyik asztrológiai házunk érintve van a Rák jegy által), és mik azok az otthonnal, családdal kapcsolatos témák, amik gyökeres megújulásért kiáltanak (IV-es házterület, és az érintett bolygók, fényszögek) Egyéni képletekben látható!

Az „öngondoskodás” képessége is kiemelt téma, hiszen lassan mindenki megérti, hogy amíg mások akarják megmondani, mi jó nekünk, fel nem vállalva az egyéni felelősséget, addig egyre mélyebbre süllyedünk testileg, és morálisan is.

A magunknak hazudozás, és a dolgok rózsaszínre festése az egyik legnagyobb ártás, ami hosszútávon egyszerűen lefárasztja, kizsigereli az embert. Miért ne használjuk az energiát jóra, és segítésére, önmagunk fejlesztésére, mások támogatására, ha sokkal jobb, mint a rombolás? Amikor lehetőségünk van őszintének lenni, legyünk azok, és építsük újra, amit kell. Egy döntés vállalása egyéni szoc. probléma. De a választás adott, bármennyire akarja elhitetni velünk valaki, hogy nem, a szabad akarat igenis létezik. Társadalmi és egyéni szinten is elérkeztünk oda, hogy rájövünk, nincs unalmasabb, és kiábrándítóbb dolog, mint amikor egy (sok) titokra fény derül. A hazug, manipulatív, mások ellen elkövetett, sokszor gyalázatos dolgok a mélybe húznak. Az álszent, másokban hibát kereső attitűdök pedig kiábrándítóak. A méltóságot az Oroszlán Mars-Vénusz együttállás garantálja.

A Sors (vagy akik Istennek hiszik magukat) eddig tesztelte a hitünket, a kitartásunkat, az akaratunkat, hogy mennyire tudunk alkalmazkodni, segíteni másoknak, vagy épp kellő pillanatban nemet mondani. Most a tisztánlátáson, a lojalitáson, és a gondoskodáson van a hangsúly. Milyenek voltunk korábban, és az jó volt-e. És most megmaradunk-e annál az elképzelésnél, hogy ez mégis, minden ellenére megéri.

Az „Ember lenni mindig, minden körülményben” most óriási, és tömeges igény. Amerre az élet tol, az többnyire nem a könnyebb út, fejlődni viszont csak így van lehetőségünk. Ha az új, sokszor fájó, de erkölcsileg magasabb szinten levő tapasztalásokat választjuk a régi minta pillanatnyi örömei, fellángolásai, B-tervei helyett, akkor már nem élünk hiába, és gyermekeinknek egy magasabb erkölcsi látásmódot továbbíthatunk.
 
A gyökeres változások belülről, egyéni szinten indulnak meg, amivel példát mutathatunk másoknak hozzáállásból, összefogásból, szolidaritásból, tisztességből. Mert együtt, egységben lenni jó. Így formálni családot, közösséget, nemzetet nemes dolog. Ha nincs meg ez az értékrend-váltás, az önzetlen segítőkészség, mert a mondatok még mindig úgy kezdődnek „én, nekem, hozzám, engem, velem…”, és még mindig egyes szám első személyűek a birtokos szerkezetek, akkor újra ugyanazokat a köröket fogjuk futni. És ez nem azt jelenti, hogy ne legyünk saját magunk központjában. Sőt! De ez már nem egy önző, egoista energetika, hanem egyszerűen szimpla „önérvényesítés egy általam felépített rendszerben, ahol én szabom meg, meddig vagyok hajlandó alkalmazkodni, elsődlegesen szem előtt tartva, hogy másoknak ne ártsak”.

Tedd fel magadnak a kérdést, mikor, és hányszor éltél vissza mások bizalmával, kedvességével, segítő szándékával, anyagi javaival. Mikor, hányszor mondtál, állítottál másokról valótlanságot, becsméreltél, savaztál másokat úgy, hogy a védekezés lehetőségét sem kapta meg az illető. Hányszor éltél vissza a bizalommal, amivel a másik önszántából, segítő szándékkal, és szeretettel tisztelt meg. Társadalmi szinten pedig mennyire zsigereltél ki, loptál meg másokat.

A mai Újhold rávilágít, hogy van még mód, újrakezdeni. Ha össze is borult párszor az életünk, újra lehet építeni. Máshogy, más alapokra helyezve, gondoskodással, összefogással, szeretettel élni, és létezni. Minden csak döntés kérdése.

Leave a Reply