Skip to main content
Oroszlán telihold 2021.01.28.

Ez a mostani Telihold a méltóságról, és a szabadságról fog elsősorban szólni.

Tegnap, ahogy kezdtem írni a bejegyzést, egyre több olyan villanás jött a fejembe, ami ezt a két szót támasztotta alá. Nem csupán egyéni szinten, de családi, társadalmi, és globális szinten is.
Teliholdkor a Nap, és a Hold egymással szemben áll; most a Nap a Vízöntőben (ami az észt, a szellemiséget, a magasabb szintekről való rálátást, és az egységben való gondolkodást), a Hold pedig az Oroszlánban (ami a vezetést, a méltóságot, bátorságot, a nagylelkűséget is) jelképezi.
A forradalmiság, az eszmeiség, a közösségi hovatartozás, barátok, jóakarók, vágyak kerülnek tehát terítékre, és az, hogy mi ebben az egészben hol vagyunk, és a lelkünk valójában mit is akar. Azt tesszük-e, és azt éljük-e, amit valóban szeretnénk, vagy még mindig a társadalmi konvenciók, mások elvárásai szerint vegetálunk, mert elhitették velünk, hogy az úgy jó. Érdemes rápillantani arra is, hogy a szüleink mit, és hogyan csináltak jól, vagy rontottak el, és mi mennyire követjük a példájukat, vagy mennyi esélyünk van ezen változtatni, ha vesszük a kellő bátorságot, és a lelkünk útjára lépünk.

Ki az, akivel, vagy aki(k) mellett meg tudtuk élni az örömöket, a felszabadultságot, aki(k) mellett önmagunk lehettünk, és ő(k) hol van(nak) most az életünkben, illetve a dolgok ily módon alakulásában nekünk személy szerint mennyi részünk van.

Talán emlékeztek (a Bak újholdnál is írtam), hogy 2018 közepétől datálódtak ezek az átalakulási/lezárási folyamatok, amikor még mindenkinek megvolt a saját mozgástere, a szabad akarata. Azóta a sors kicsit alakított rajta. Lehet, hogy pár dolgot bánunk, amiket 2018-ban még lehetett volna másképp csinálni, vagy tavalyelőtt helyrehozni, de most már késő….

Nos, ha ilyen gondolatok gyötörnek, az azt is jelentheti, hogy tudatára ébredtünk valaminek, vagy fejlődtünk, esetleg jobban megismertük magunkat, és másokat. Jó, ha tanultunk a leckékből,- amik hangsúlyozom, nem ellenünk, hanem értünk voltak! Tudjuk most már, hogy legközelebb majd nem szúrjuk el, jobban megbecsüljük azt, amink van, vagy amink lehet, vagy legalább merünk őszinték lenni,- ha más nem önmagunkhoz.

Nem érdemes olyan közegben maradni, ahol nem becsülnek meg, vagy lehúznak; szoktam mondani, mindenkit a társa, illetve az a közeg is minősít, akivel fenntartja a kapcsolatot.
Minden szempontból eljött az ideje tehát annak, hogy komolyan szembenézzünk azzal, hogy szükséges, és elkerülhetetlen a jelenleg fennálló „keretrendszer” átformálása.
Globális szinten egyrészt bizonyos rétegek pofátlansága, mások kihasználása, vagy épp semmibe vétele veri ki a biztosítékot. Társadalmi szinten a politika az, ami elsősorban felelős egy ország ügyeiért, de ha az tönkreteszi az egészségügyet, az oktatást, a szociális, művészeti, vállalkozói szférát, mert csak saját meggazdagodására, és kapzsiságára fókuszál, csupán egy bizonyos rétegnek biztosítva megélhetést, akkor azokat a vezetőket le kell váltani.
És a méltóság kérdése egyéni szinten is hasonló kérdéseket vet fel: meddig hagyjuk, hogy mások kényük-kedvük szerint játszadozzanak velünk csak azért, mert épp közös a munkahely, a vállalkozásunk, közösek a gyerekeink, vagy a kreativitás, esetleg a vágyak, a szexualitás köt éppen össze bennünket.

Ezek a kapcsolódások markánsan rányomták bélyegüket az elmúlt időszakra, főként a 2020-as évre. Két hete írtam, hogy decemberre már kirajzolódott, merre akarunk tovább menni, mi az, ami örömöt jelent, és mi az, ami lehúz bennünket, elveszi az energiáinkat.

Az Oroszlán Hold alacsony szinten sértődöttséget, türelmetlenséget, depressziót is hozhat, ha nem kapunk elég figyelmet, vagy ha túl ingerülten, érzékenyen reagálunk a kritikára. Optimális esetben azonban a vezetői szerepet elfogadja, és rajongással, másokért is felelősséget vállalva, egy hiteles személyt szimbolizál. Ezen kívül a szellemi énünket, a kreativitásunkat, az egyéni vállalkozásunkat, a gyermekeinket, a szerelmet is jelenti, vagyis minden olyan tartalmat, ami belőlünk fakad, és mi tudjuk táplálni, éltetni. A nagylelkűséget, az isteni teremtő energiák érzelmi szinten történő megélését is segítheti. Ennek az energiának azonban oda-vissza kellene áramolnia a kapcsolatainkban, a közösségekben, a csoportokban, a baráti társaságokban (ezek már Vízöntő analógiák): elismerni a másik munkáját, látni az örömeit, a sikereit, megadva neki a kellő szabadságot, hogy akkor, és úgy dolgozzon, akkor, és úgy találkozzon a barátaival, ahogy neki megfelelő, mert a választás lehetősége mindenkinek jár, és jól is esik, ha tiszteletben tartják.
Ha pökhendi, forradalmi szinten, vagy lázadva, önnön érdekek mentén éljük ezeket a témákat, az zsarnoki szintet hoz. És az előbb-utóbb rombolja nem csupán a környezetet, de önmagunkat is.
Fontos megemlíteni azt is, mennyire döbbent le, idegesít, vagy vált ki belőlünk szánalmat, irigységet, dühöt, vagy forradalmi indulatokat mások hozzáállása, lehetőségei, ismeretségi köre, vagy épp sikerei. És ez „gazdagság”, siker azért van-e, mert az illető sokat tett érte, és fejlődni akart, vagy azért, mert megvette, kizsarolta, ellopta, kicsalta stb.
Aki eddig is őszinte volt önmagához, az most biztonságban érezheti magát, és önbizalommal telve léphet új utakra, sok esetben hátrahagyva olyanokat, akiket társnak, vagy barátnak hitt. Érdemes elgondolkodni, kinek milyen tanulnivalója van az ilyen helyzetekben, és akar-e megbánást tanúsítani, vagy legalább megérteni, mi miért történt. Azok, akik nem néznek szembe hibáikkal, és azokkal a helyzetekkel, amik a „bukást” hozták számukra, még mélyebbre fognak süllyedni; a gödör aljából nem látnak majd ki, és senki nem lesz, aki tud, vagy akar rajtuk segíteni. (Emlékeztek, azt is írtam, legyen olyan, aki elkap,amikor csukott szemmel dőlsz hátra! )
Ha féltékenységből, sértettségből, utálatból, kishitűségből félredobtad azokat, akik az elmúlt hónapokban is ott lettek volna melletted, meglehet, örökre elveszíted őket. Nem késő feleszmélni, és lépni annak érdekében, hogy egy megszakadt kapocs újra létrejöjjön, és/vagy egy megalázónak hitt kapcsolat újra szép napokat éljen. Módunkban áll végleg lezárni, és/vagy új alapokról, új játékszabályok szerint újra elindítani társas viszonyainkat.
Ehhez azt is fontos tudatosítani, mennyire van szükségünk a külvilág visszaigazolására ahhoz, hogy magabiztosnak, erősnek, és elvhűnek érezzük magunkat. Mennyire kellenek a „barátok”, mint „nagyközönség”, esetleg több ezer ismerőssel a közösségi oldalakon, vagy lehet, hogy a „kevesebb olykor több” elve alapján elegendő pont az az egy-két ember, akivel őszintén, meleg szeretettel, másoknak nem ártva, szelíden tudunk haladni nemesebb célokért. Sokszor a külvilág sokkal jobban látja, mint mi magunk, hogy mik azok a kapcsolatok, amik jobb, ha véget érnek, illetve hogy mik azok, amik barátságként sokkal jobban működnek, mint szerelemként, és/vagy fordítva.
Amíg van játék, kreativitás, megbecsülés, vágyakozás, érdeklődés, segítőkészség, addig lehet engedni. Amíg feltölt a kapcsolat, addig jó. De amikor már ezek eltűnnek úgy, hogy közben egymást okoljuk, megette a fene. Ott már egyik félnek sincs keresnivalója a másik kapcsolati rendszerében.

A méltóság témája egyébként központi szerepet kap azokban a radixokban is, ahol a Nap, a Hold, vagy az Ascendens az Oroszlánban áll. Jobb tehát mielőbb tisztázni, és helyre tenni magunkban ezt az aspektust.

Mindenki maga dönthet, hogyan csinálja, és mosolyoghat, ha jól érzi magát, vagy szoronghat, ha nem az ő segge körül forog a világ. Pár héttel ezelőtt már kóstolgathattuk, most már meg is ehetjük, amit főztünk.
Az „Egy mindenkiért, mindenki egyért” elv most is ugyanúgy érvényes, mint az elmúlt hónapokban, és ha ezt a kreativitás, művészetek szintjén éljük, az nagyon áldásos. Most létrejöhetnek olyan közös művek, alkotások is, amikre régóta készültünk, amik nagy durranást hozhatnak az egyén, de a társadalom életében is.

Leave a Reply