Skip to main content

Szeretem ezt a képet. 1993 novemberében készült, alig töltöttem be a huszonegyet, Párizsban éltem akkor pár évig. Most került újra elő, ahogy Édesanyám halála után a fényképek között válogattam. Rendkívüli módon vonzódott ehhez a fényképhez. Úgy tartotta, ez egy öntudatos, komoly nő, tele lágysággal, érzelmekkel, aki mer álmodni, és bátran menni az álmai után szabadon, függetlenül, meri követni a lelke szavát. És valóban így volt.

Hogy milyen előzményei voltak annak, hogy ’91-ben úgy döntöttem, Párizsba költözöm, az is hosszú, érdekes történet, tele „véletlenekkel”, nehéz döntési helyzetekkel, és szerencsés fordulatokkal. Amit akkor, 19 évesen a leginkább megtanultam, az a felelősségvállalás, amit pedig a leginkább megéreztem: az a valódi szabadság megélése az önmagamba vetett bizalom által. A fénykép, amelyből nekem is van egy, azóta is meghatározó eleme az életemnek.
Az elmúlt hónapok írásaiban sokszor emlegettem, hogy „újraéljük” a ’93-94-es évek energiáit. Most érdemes ráhangolódni azokra a frekvenciákra, amik anno, 1993 március-1994 február közt hitet, örömöt, boldogságot hoztak számunkra. Kiemelt szerepe van/lesz a szerelemnek, a munkának, a valódi, őszinte érzésekkel telített kapcsolódásoknak, de mindenekelőtt a függetlenségnek, szabadságnak.

Csodás átérzéseket, és újraéléseket kívánok Mindenkinek!

Leave a Reply