Skip to main content
A Plútó-Vénusz, és a Nap-Szaturnusz szembenállás (kvadrátban a Bikában járó Mars-Uránusszal) tovább erősíti a szélsőséges hangulatokat, az érzelmi libikóka játékát.
Ez az életörömöket élvezni akaró, de a körülmények által gátolt energia kapcsolódik a tenni akarás feszítő fényszögével. A „mindenáron változtatni akarok” erőteljes, sokszor felszín alatti forrongása.
Van, aki – ha enged az energiáknak – megélheti az eufóriát, és valóban képes akár a metamorfózisra, de van, aki dühöngésben, agresszióban szembesül a tehetetlen tenni akarással. Van, aki csömört, vagy elhagyatottságot, van, aki a totális megsemmisülés érzékeli, mások a Főnix születését. Mindenkinél egyéni a minőség, a mennyiség, az amplitúdó.
Párkapcsolati szinten lehet érezni, hogy jó lenne még (vagy újra) az a harmónia, szerelem, egyesülés, amit egyszer, vagy többször már megéltünk, élveztünk, rajongtunk érte, feloldódtunk benne, amit soha el nem múló boldogságnak gondoltunk, és amit elengedtünk, pedig „csak rajtunk múlt”.
Közben (vagy másoknál) ott lehet egy iszonyatos félelem valaminek a megszűnésétől, elvesztésétől, átalakulásától. Szembesülés azzal, hogy már soha semmi nem lehet a régi, mert elpusztult, szétfoszlott, letűnt. A lélek tehát ujjonghat extrém magasságokban, és bele is süllyedhet a hosszú sötét éjszakákba, mert azt érzi, vége valaminek, ami nagyon fontos volt, ami éltetett, ami nélkül légzés sincs.
És hát itt van az igaz szerelem érzése is, a valódi szeretet-harmónia-méltóság hatalma. Aki már megélte, az tudja, miről van szó. Arról, ami csak egyszer jön egy életben, letarol, és porrá zúz mindent, ami addig látszat, vagy hamis volt. Melynek minden rezdülése érezteti: a valódi boldogság megtalálásával önmagunkra is találunk. És utána nincs más, még szavak sem kellenek…
Az igazi hatalom az, ha magunkon uralkodunk, az igazi gazdagság az, amikor szívünkben megtartunk mindent, és mindenkit, ami valaha számunkra fontos volt, mert előre vitt, tanított, szeretett, szerelmet adott.
Ezekben a napokban ilyen energiák vannak jelen, a bolygókapcsolódások éreztetik hatásukat, és emlékeztetnek (vagy hívják fel a figyelmet) arra, ami a lelki erőt, a teljes harmónia megélését, a másikban való elveszést, és az általa való újraéledést is jelenti. Néha iszonyatosan nehezek, de mégis felemelőek, talán azért, mert valaha áldás volt rajtuk, és tiszta szívvel élhettük meg.

És – bár átalakulnak, vagy eltűnnek – de soha el nem múlnak: így tartanak, emelnek bennünket.

Leave a Reply