Van, aki a gyermekkor ízét idézi vissza, míg mások egy csodálatos szerelem, vagy kapcsolat emlékeit. Erőteljesen tör felszínre, és sok esetben fojtogat a múlt, amikor minden könnyebbnek és egyszerűbbnek tűnt, pedig akkor is voltak problémáink, elégedetlenségeink, csak máshogy éltük meg, másra fókuszáltunk.
Gyakran, míg másokat szolgálunk, magunkról feledkezünk meg, aztán amikor végre magunkra figyelhetnénk, a másik már nincs mellettünk. Eltoljuk, elmarjuk magunktól, a sors, vagy valaki elveszi tőlünk, vagy mi menekülünk el. A megbánás, a tehetetlenség, az emlékek most elképesztő fájdalommal törhetnek fel, leginkább az őszintétlenség, a ki nem mondott szavak, a másikért meg nem tett lépések miatt, vagy egyszerűen csak azért, mert rosszul láttuk, gondoltuk az akkori helyzetet. Az azóta átélt veszteségek azonban felnyitják a szemet, és kinyitják a szívet.
A “ködös látás felelőse”, a Neptunusz, saját jegye legvégén, vagyis érzékeny ponton cammog a Halakban. Mielőtt azonban 13 év után átlépne a Kosba, összegez. Ezt a két hét múlva kezdődő hátrálásával vezeti be, ami december elejéig tart, majd 2025 március legvégén lép át a Kosba.
Retrográd mozgása, és fényszög-kapcsolatai éreztetni fogják, mi az a szeretet, együttérzés, empátia, békesség, ami nélkül nem tudunk élni. Ez mindenkinek kicsit mást fog jelenteni, de sokan lesznek, akik békejobbot nyújtanak egymásnak, vagy visszatérnek lezártnak hitt kapcsolataikba,- mert letisztul, hogy nincs
B-verzió.
“Nincs itt más lehetőség:
lélek-fogytig a hűség.
Szálai két szeretetnek
végképp összeszövettek… “
(Garai Gábor: Töredékek a szerelemről)
Minden tudásunk meglesz, hogy jól csináljuk, és elölről kezdjük.
Tartsuk meg a hitet, és a bátorságot!
