Retrográd Plútó a Bakban 2021. április 30 – október 6 között
A Plútó 2008 január végétől a Bak jegyében tartózkodik, és vándorlása során most ismét megáll, holnaptól október elejéig pedig hátrál. Látszólagos tolató mozgása olyan témákra világít rá, mint a hatalom, az erő, a tudatalatti, a mágia, a félelem, a halál, az újjászületés,- mindezt úgy teszi, hogy közben feszíti bennünk a felelősség, és az önérvényesítés kérdését.
A planéta hátráló mozgása az ez év január 4-április 25 között már megélt időszakra hív vissza bennünket, és ad lehetőséget arra hogy megértsük, hol hibáztunk, vagy hol nem vállaltunk kellő mértékű felelősséget saját múltunkban, és jövőnket illetően. Képesek leszünk lépésről-lépésre lemenni újra a lelki mélységekbe, és megkereshetjük azokat a magokat, amiket ijedtünkben, döbbenetünkben, félelmükben, esetleg a felelősség hiánya, vagy épp túlzott viselése miatt nem vetettünk el.
Egyéni szinten vannak, akik irigységbe, sértettségbe, agresszióba bugyolálják félelmeiket, veszteségeiket. Akár egy mély vonzódás, végzetes szerelem, egy betegség, egy haláltusa, egy manipulációs helyzet, vagy egy zsarolási játszma kapcsán is kerülhet az egyén – öntudatlanul is – olyan helyzetbe, amit már a szülők, nagyszülők sem tudtak megoldani, csak (jó esetben ) túlélni. Felerősödhetnek a veszekedések, civakodások, sárdobálás, ajtócsapkodás, a saját igazunk szajkózása, saját véleményünk másokra erőltetése, ami a testi tünetek fellángolását, és nehezen elviselhető fájdalmakat is indukálhat.
Mindig a „sötét” látszólagos térhódítása kell ahhoz, hogy a „jó” (erkölcsileg is pozitív oldalunk) győzedelmeskedjen. Hiszen a jó – alap működéséből adódóan – nem harcol mások ellen. Viszont igazságérzetéből adódóan megvédi azt, ami sérti a határait. Ezt a fajta felfogást nem szabadna szem elől téveszteni.
Nem kell feltétlen fizikai szinten „átlényegíteni” a halált, elég, ha egy apró részünk elvesztésével, vagy megkérdőjelezésével széthullunk, aztán erőt kapunk, hogy újjáéledhessünk. Ehhez azonban kell az őszinteség, ami sokszor nehéz, fájdalmas, és félelmetes dolog, főleg önmagunkkal kapcsolatban. Viszont amíg egyéni szinten nincs rend belül, addig kívül hiába keressük. (Erről is írtam korábban). Amikor megvan a belső erő, akkor nem számít, kívül mi dübörög. A belső egyensúly, a fény, az optimizmus, az erkölcs stabil, és a szellem megmarad.
Egyéni szinten vannak, akik irigységbe, sértettségbe, agresszióba bugyolálják félelmeiket, veszteségeiket. Akár egy mély vonzódás, végzetes szerelem, egy betegség, egy haláltusa, egy manipulációs helyzet, vagy egy zsarolási játszma kapcsán is kerülhet az egyén – öntudatlanul is – olyan helyzetbe, amit már a szülők, nagyszülők sem tudtak megoldani, csak (jó esetben ) túlélni. Felerősödhetnek a veszekedések, civakodások, sárdobálás, ajtócsapkodás, a saját igazunk szajkózása, saját véleményünk másokra erőltetése, ami a testi tünetek fellángolását, és nehezen elviselhető fájdalmakat is indukálhat.
Mindig a „sötét” látszólagos térhódítása kell ahhoz, hogy a „jó” (erkölcsileg is pozitív oldalunk) győzedelmeskedjen. Hiszen a jó – alap működéséből adódóan – nem harcol mások ellen. Viszont igazságérzetéből adódóan megvédi azt, ami sérti a határait. Ezt a fajta felfogást nem szabadna szem elől téveszteni.
Nem kell feltétlen fizikai szinten „átlényegíteni” a halált, elég, ha egy apró részünk elvesztésével, vagy megkérdőjelezésével széthullunk, aztán erőt kapunk, hogy újjáéledhessünk. Ehhez azonban kell az őszinteség, ami sokszor nehéz, fájdalmas, és félelmetes dolog, főleg önmagunkkal kapcsolatban. Viszont amíg egyéni szinten nincs rend belül, addig kívül hiába keressük. (Erről is írtam korábban). Amikor megvan a belső erő, akkor nem számít, kívül mi dübörög. A belső egyensúly, a fény, az optimizmus, az erkölcs stabil, és a szellem megmarad.
Mi az, hogy hatalom, mi az, hogy erő? Mi az, hogy az erő hatalma, és a hatalom ereje? Mi az, hogy transzformáció, mi az, hogy mágia? Ki a manipulátor, és ki az áldozat? Mi az, hogy tudattalan, és mi az, ami azt vezeti? Hol van az ego, és hol van a lélek? A tudatos, és tudattalan határa? Hol van a halál, és hol van az élet?
Kérdés az is, hogy a hatalmat, a manipulációt, mások életének megkeserítését egyesek eszközként használják, vagy célul tűzik ki. Aki figyelt, annak világos volt, az elmúlt négy hónapban mifelé mentek el a dolgok a világban, főként az országban. Azok a társadalmak, akik hajlandóak voltak az együttműködésre, és akik a polgárait emberszámba vették, szépen leküzdötték a nehézségeket, akik viszont saját hatalmukat növelve kiszipolyozták a népet, és elnyomást hoztak létre, ott most félelem, fejetlenség uralkodik, és olyan harcok zajlanak, amiben az emberek kétségbeesésükben egymás torkának esnek csak azért, mert nem tudatosítják, hogy valakik a háttérben csodálatosan működtetik az „Oszd meg és uralkodj!” elvét.
Amíg azonban minden rossz alakra, elvetemült gazemberre, csalóra, istenkomplexusos pszichopatára jut egy Fényharcos, aki a jóért és az igazságért száll síkra, addig semmi nincs veszve. Ez a Hit vizsgája is. Én hiszem, és tapasztalom, hogy sokkal többen vannak a jók, mint a gonoszok, csak sokan még félnek. Nekik a bátrak mutatnak majd utat. És mindegy, hogy azok a bátrak, igazszívűek oltottak-e, vagy sem, mindegy, hogy etnikailag, vallásilag hova tartoznak, ha segítik a fényt közösségi szinten.
Van, aki alap működéséből, erkölcsi tartásából kifolyólag alkalmatlan a hazugságokra, manipulálásokra, játszmákra (legalábbis hosszútávon). Hogy a hosszabb,- rövidebb idő meddig tart, egyénenként eltérő lehet. Leginkább az szabja meg, az egyén meddig képes vállalni a felelősséget ígéreteiért, cselekedeteiért, neveltetési mintáiért. Van, akinek egy élet is kevés a belátásra. De a legtöbb embernél eljön a fordulópont. És azok, akik „megtérnek”, és megbocsátanak önmaguknak, azok mások felett már nem ítélkeznek.
Ebben az 5 hónapban a saját, egyedi lélektörténetünk rajzolódik ki, amiben, ha lépésről lépésre haladunk azon az úton, amit január 4-április 26 között jártunk be, akkor megérthetjük a működésmódunkat, a sérüléseket, amiket előző életekből, vagy a generációs múltból hozunk.
A Bikában haladó Uránusz, (ami most tűpontosan együtt áll a Nappal), továbbra is kvadrátban (nevelő, inspiráló fényszögben) áll a Vízöntő Szaturnusszal, ami a keretrendszert, a működőképes szerkezetet akarja létrehozni anyagi szinten, stabilitásban, befogadó energiákban, női erőben! Fontos rálátni önkorlátozó mechanizmusaink működésére is, és felismerni, hogy sokkal jobban kellene szeretnünk, és tisztelnünk magunkat annál, mintsem hogy gátat szabjunk annak az életnek, amit igazán élni akarunk,- feltéve hogy ezzel másoknak nem ártunk.
Van, aki a múltban él, és néha a jelenben. Van, aki a jövőben, és néha a jelenben. Amíg visszahúz a múlt, és/vagy csábít, vagy félelemmel tölt el a jövő, addig kibillenünk. A Tisztítótűz a jelenben van, mi itt vagyunk. Minden, amiért eddig síkra szálltunk, még fontosabbá válik. Hatalmas bátorság kell ahhoz, hogy őszintén, tisztán merjük vállalni küldetésünket, és merjünk szeretni, vezetni, hinni abban, akik valójában vagyunk, és leszámolni a titkokkal, hazugságokkal, játszmákkal. Lecsupaszodunk, anyaszült meztelenül állunk a tükör előtt, ahogy akkor, amikor érkeztünk, és ezzel az érzéssel megtapasztaljuk az élet-halál-élet körforgását, és azt, hogy lenne ugyan miért távozni, mégis nyomósabb okok vannak a maradásra, és a küzdésre.
Ha azt kérnem, mesélj a titkaidról, a hazugságaidról, a vágyaidról, az erődről, és a hatalmadról, biztosan lenne mit. Ha azt mondanám, átveszem a terheidet, Te pedig cipeled más keresztjét, biztosan a sajátodat kérned vissza. Csak Te ismered önmagad, és a megéléseidet, a mélységeidet, amiből képes voltál felállni, mert fel akartál állni. Volt hatalmad, és választási lehetőséged a dolgaidat annak reményében irányítani, hogy minden jobb lesz. De kint csak akkor van rend, ha bent is. A kint a bent alapfeltétele. Az egyensúlyról, a tisztításról, az új keretek felépítéséről, és a megfelelő, másokat nem zavaró működésmód elsajátításáról szólt az elmúlt 12 év, és sűrítve az elmúlt 4 hónap. Ahol most vagy, és ahogy most érzed magad, azt teremtetted magadnak az elmúlt időszakban.
Átléptük az új élet küszöbét, és csak rajtunk múlik, elég bátrak leszünk-e ahhoz, hogy a múlt sérüléseiből, és tapasztalataiból szép, új jövőt építsünk magunknak. Ezt az 5 hónapot nem gondolkodási időnek, hanem a tiszta rálátást, és megértést követő transzformációs lehetőségként kapjuk. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy alámerüljünk legnagyobb kétségeinkbe, és félelmeinkbe. És lesz, hogy egyedül maradunk kis időre… Nyugodt, mély belégzések, és hosszú kilégzések segítsenek rátálalni legjobb énünkre. Szerencsés alászállást!
(1984 – a Hatalom)
