A nagy rendeződések, és lelki magasságok napjait élhetjük, amikor tudatosul, hogy gondolatainkkal, szavainkkal, tetteinkkel, mulasztásainkkal valójában mit is teremtettünk. Tudatosul, hogy a boldogság elsősorban rajtunk múlik.
A mai, és holnapi energiamintázat mutatja azt, hogy (mivel egyrészt sok bolygó a saját jegyében helyezkedik el, másrészt egy többszörös papírsárkány mintázat is kirajzolódik) adott egy lehetőségekkel teli, stabil egyensúlyi állapot, amit leginkább akkor érezhetünk, ha rátaláltunk önmagunkban, és kapcsolatainkban is az ideális „létállapotra”, önmagunk vállalására, feladataink, és szenvedélyeink őszinte megélésére.
Igen, lehet olyan, hogy valaki 25 házasság után egyedül is jól érzi magát. Lehet olyan, hogy valaki egy évtized után végre szeretői viszonyból előtérbe léphet. Lehet olyan, hogy valaki felvállalhatja a másik nemhez vonzódását, és olyan is lehet, hogy a gyermekeivel való kapcsolatban élheti meg azt a szeretetet, bizalmat, támogatást, amiket ő maga gyermekként nem kapott meg. És igen, van olyan is, hogy eljött a nagy szerelem, tudjuk már, ki a soha nem múló Ő, és tudjuk azt is, ki az, akit soha nem fogunk elveszíteni, mert velünk, bennünk, általunk él, s mi általa. Rátaláltunk, megőriztük, és örökre velünk marad, bármi történjék.
Az energiák kapcsán egy csodálatos vers jutott eszembe, amit be is teszek ide:
JÓZSEF ATTILA: AMIT SZIVEDBE REJTESZ
Amit szivedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt.
A szerelembe – mondják –
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.
S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek –
a harctér nászi ágy.
Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztítanak
a növekvők s míg vérez,
nemz millió fiat.
Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szivedből szépen
kihull halálod is.
Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szivedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!
Freud nyolcvanadik születésnapjára, 1936. máj.
