Most az akarat, a bátorság, az önérvényesítés kerül előtérbe. Mindezt úgy kellene megélni, hogy közben figyelembe vesszük egyéni,- és társadalmi szinten is a kapcsolataink fázisait, minőségét, és tervezett élettartamát. A gyökerek eresztése van előkészülőben, és ami ebben az egy hónapban adatik, mint lehetőség, az fog alapot ásni annak, ami májusban virágzik. Aminek teret, és energiát adunk, az fog életre kelni, és abban lesz a fejlődés lehetősége. Hogy ez pozitívvá vagy negatívvá formálódik, az már csak rajtunk múlik. Egy biztos, semleges nem marad.
Az élet (vagyis a Szaturnusz, mint sorsbolygó) kikényszeríti a fejlődést, ami számos esetben azzal is jár, hogy talajt vesztünk, meginogunk, és leomlanak azok a keretrendszerek, amik eddig a stabilitás illúzióját hordozták.
A Vízöntő Jupiter (a közösségi érdekéért harcoló igazság) némileg még mindig ellensúlyozza a berobbantó Kos energiát, ha magas szinten (vagyis a törés -zúzás elkerülésében) gondolkodunk, ha viszont a forradalmi hajlam nyer teret, azt fogja fokozni.
Az, aki önként vállalta, hogy maga mögött hagyja a régit, egy percig se búslakodjon. Bontson vitorlát, és kívánjon hozzá jó szelet! Meg fogja kapni.
Testi szinten ezek a bolygóállások hozhatnak gyulladásos folyamatokat, elsősorban a fejen (láz, fejfájás, migrén, vagy szem, fog, fül fájás, bőrkiütések), illetve torokgyulladást, vagy nyakmerevedési problémákat
——————————————————————————————————————————–
Sylvia Plath: Tulipánok
A tulipánok túl nyugtalanok, itt tél van.
Nézd, milyen fehér minden, csöndes, hófödte.
Tanulom a békém, fekszem egyedül, csöndben,
Mint a fény e fehér falakon, az ágyon, e kézen.
Nem vagyok senki; robbanásokhoz semmi közöm.
Nevem, ruhám leadtam a nővéreknek,
Történetem az altatónak, testem a sebésznek.
Fejemet párna és paplanhuzat közé felpolcolták:
Lehúnyhatatlan fehér szemhéjak.
Buta pupilla, be kell fogadnia mindent.
Jönnek-mennek a nővérek, nem zavarnak,
Fehér bóbitás sirályok a parton,
Sürgő-forgó kezek, egyik olyan, mint a másik,
S így lehetetlen megmondani, hányan.
A testem kavics nekik, ápolják, ahogy a víz
Símítgatja kavicságyát, melyen átfolyik.
Tompultságot hoznak fényes tűkkel, álmot.
Most hagyom magam, a csomagokból elegem –
Kis lakkbőröndöm fekete gyógyszerdoboz,
Férjem-gyerekem családi fényképről mosolyog;
Mosolyuk bőrömbe akad: apró, mosolygó horgok.
Hulljanak szét a dolgok, a harmincéves teherhajó,
Mely makacsul nevemhez-címemhez kötődik.
Lesikálták rólam az érzelmi szálakat.
Riadtan, csupaszon, a zöld műanyagpárnás tolókocsin,
Néztem: teáskészletem, szekrényem, könyvtáram
Süllyed, már nem is látszik, a víz átcsapott rajtam.
Most apáca vagyok, még nem voltam ilyen tiszta.
Nem akartam virágokat, csak azt, hogy
Fekhessem kitárt tenyérrel, teljesen üresen.
Micsoda szabadság, nincs róla fogalmunk –
Békességébe belekábulunk,
S csak egy név-flepni kell hozzá, apróholmik.
Erre csukódnak végül a halottak; elképzelem:
Szájuk mint áldozótablettát, körbezárja.
A tulipánok túl pirosak, kezdjük ott, sértenek.
Hallom a díszpapíton át is, lélegeznek,
Könnyedén, mint egy fehér pólyás bébiszörny.
Pirosuk sebemhez szól, megfelel neki.
Ravaszok: mintha lebegnének, s lenyomnak,
Zaklatnak gyors nyelvükkel és szinükkel,
Nyakamnál tucatnyi, vörös mérőón.
Eddig senki se figyelt, most figyelnek.
Néz a tulipáncsokor, s mögöttem az ablakot,
Melyben a fény naponta lassan szétterül, és fakul,
S látom magam: nevetséges kartonpapír-árny
A nap szeme s a tulipánok szeme közt,
S nincs arcom, azt akartam, ne legyen.
Az élénk virágok eleszik előlem az oxigént.
Míg nem jöttek, a levegő nyugodt volt, járt
Lélegzetről lélegzetre zavartalan.
A tulipánok betöltik most, mint egy zaj.
A levegő most kavarog körülöttük, ahogy a folyó
Kavarog egy elmerült, rozsdaszín gép körül.
Összpontosítják figyelmem, mely addig
Boldogan játszott, s pihent rögzítetlen.
S mintha a falak is fölmelegednének.
Rács mögé a tulipánokat, veszélyes ragadozók;
Úgy nyílnak, mint egy nagy, afrikai macska pofája,
S felfigyelek szívemre: nyitja-csukja
Vörös virágkelyhét, merő szeretetből irántam.
A víz, melyet ízlelek, meleg és sós, mint a tenger,
S ahonnét jön, messze, mint az egészség.
(Tandori Dezső fordítása)
