A szervezet öngyógyító, önszabályozó képessége. Az életben minden élőlény a kiegyensúlyozásra (homeosztázisra) törekszik. Amikor viszont a környezeti tényezők, az információk, vagy az egyén lelki állapota negatív irányban változnak, akkor az alapreguláció megborulhat, sérülhet, sőt, még a helyreállításra tett kísérlet is kudarcot vallhat.
Az alapreguláció megtartása és helyreállítása az egyén mikro,- és makrokörnyezetén keresztül és által, egy komplex biofizikai rendszeren keresztül valósul meg. Az alapreguláció közvetlen kapcsolatban van az összes szervrendszerrel, és hat is azokra. Összehangolja az életfolyamatokat, de rossz működés esetén megborítja, szét is zilálja azokat.
Vegyünk példának egy egyszerű, de szükségszerű, és nem feltétlen vágyott költözést, vagy egy nagyobb fajsúlyú problémát, pl. ha valaki elveszíti a munkáját. Ezekben az esetekben – mivel a környezeti tényezők, és az egyén hangulata nagyban változnak – az agy,- és idegrendszer, valamint a hormonrendszer (mint irányító funkciók) azonnal reagálni fognak,- többnyire negatív kilengéssel.
Amennyiben a változások negatívan hatnak a szervezetre, az alapreguláció megbillen, és egy immun-neuro-hormonális zavar indukálódik. Vagyis, magyarra lefordítva: a rossz élmények, a bizonytalanság, a reményvesztettség, csalódottság, vélt, vagy valós szeretetvesztés, szorongás, esetleges félelmek stb. olyan biokémiai folyamatokat indít el a szervezetben, melynek hatására megemelkedhet a vérnyomás, előidéződhet egy hormonrendszeri egyensúlytalanság (cukor értéke megemlekdhet, pajzsmirigy hormon működése zavart szenvedhet stb.), vagy egyéb, nem kívánatos testi-lelki tünet produkálódhat, ami aztán magával hozhat egyéb, súlyosabb panaszokat is.
Nagyon fontos, hogy amikor valaki testi-lelki diszkonfortérzést tapasztal, mindig az okokat kutassa fel, és azokat iktassa ki, mielőtt még bármilyen pótszert, vagy gyógyszert beszedne. Azokban az esetekben ugyanis, amikor viszonylag hamar fény derül a problémák okaira, tudatossággal könnyen helyreállítható a helyes működés, és nem szenvednek károsodást a szervek, szervrendszerek. Persze minél nagyobb a változás, vagy a trauma, annál nehezebben lehet visszaállítani az alapregulációt, hiszen az érzelmek sokszor gátló tényezőként hatnak, amit meg ugye az előbb említett irányító funkciók vezérelnek, tehát ördögi körnek tűnhet… Fontos a tudatosítás, a probléma nem elfojtása, hanem megoldása a gyökereknél.
Mivel a szervezetben minden életműködés az alapreguláció képességének függvénye, fontos, hogy pl. a sav/bázis egyensúly, hőszabályozás, immunrendszeri működés, vagy hormonális szabályozás esetén tisztában legyünk azzal, hogy létezik csökkent, és fokozott működés is.
Az alapállományt (vegetatív idegek, kapillárosok, sejten kívüli folyadék, kötőszöveti sejtek stb.) terhelő tényezők pro, vagy kontra billenthetik meg az alapregulációt. Melyek ezek?
– gyógyszerek túlzott, vagy kontrollálatlan szedése
– nem megfelelő mennyiségű/minőségű táplálkozás
– kevés, és/vagy nem jó minőségű folyadékbevitel
– mozgásszegény életmód, elhízás
– tartós és/vagy súyos stresszhelyzet
– nehézfémek által okozott károsodások
– krónikus pszichés zavarok, helytelen gondolkodássémák
– geopátiás stressz (káros földsugárzások, magasfeszütség, vízerek, Hartmann-zónák)
– megzavart bélflóra (pl. antibiotikum kúrát követően)
Ahhoz, hogy az alapreguláció sikeresen visszaálljon megfelelő működésébe, ún. regulációs terápiákat (is) lehet alkalmazni, ezekkel gyorsítva a szervezet öngyógyító folyamatait. Ezeknek nagyrésze, mint természetes gyógymód van jelen, jelentőségük pedig abban áll, hogy a kiegyensúlyozásra való hajlamot generálják. Ilyen ragulációs terápia például a reflexológia is.
