Egy rákos megbetegedés folyamán – amennyiben az immunrendszer nem reagál rá időben – a hibás sejtek osztódásnak indulnak, és idővel olyannyira elszaporpdnak, hogy felülkerekedvén az egészséges sejteken, kárt tesznek a jól működő szövetekben, szervekben, szervrendszerekben. A daganatos megbetegedések az esetek jelentős részében lelki eredetűek (még ha sokan ezt támadják, vagy cáfolják is), és ilyenkor nagyon fontos, hogy a megbetegedett egyén mielőbb kapjon lelki, szellemi támogatást is, igyekezzen túllépni az őt ért sérelmeken, bántásokon, gondokon, hogy megindulhasson a mielőbbi gyógyulás.
Rendkívül figyelemreméltó, ahogy Jacques Martel ír a rákról a „Lelki eredetű betegségek lexikona”-ban:
„A rák általában elfojtott érzelmekhez, néha hosszú ideje fennálló helyzethez vagy aggodalomhoz kapcsolható, amely mély ellenérzéseket vált ki belőlem, és amellyel kapcsolatban sosem mertem kifejezni legmélyebb érzéseimet. Bár a rák gyorsan is kialakulhat, általában egy nehéz válás, egy munkahely vagy egy szeretett személy elvesztésének következtében, többéves belső konfliktus, bűntudat, sebek, kínok, bosszúság, utálat, zavartság vagy feszültség eredményeként jelenik meg. Reménytelenséget érzek, ami önelutasítással párosul. Ami körülöttem történik, az csak annak a visszatükröződése, ami bennem zajlik, mivel a sejt az embert jelképezi, és a szövet pedig az életkörülményt vagy a társadalmat. Egyébként a rákban szenvedő emberek gyakran nagyon szeretetreméltóak, odaadóak, figyelmesek és jók a környezetükhöz, nagyon érzékenyek, és szeretetet és boldogságot varázsolnak maguk köré. Mindemellett saját személyes érzelmeiket elnyomják magukban. Azzal erősítem és hitegetem magamat, hogy a megelégedést inkább kívül, a külvilágban kell keresnem, ahelyett, hogy saját magamban próbálnék erre rálelni, mert önbecsülésem nagyon kicsi. Miközben mindenkivel törődöm, saját igényeimet félreteszem, nem foglalkozom velük. Mivel úgy tűnik, az élet nem hoz már számomra semmi jót, feladom, és elmegy az életkedvem. Mire jó harcolni? Ha sok erőteljes érzelmet, gyűlöletet, bűntudatot, elhagyatottságot élek meg, akkor fellázadok (ugyanúgy, mint a sejtjeim), ráadásul még mások problémái és szenvedései miatt is bűntudatot érzek, és elkezdem saját magamat elpusztítani…” (Jacques Martel)
A RESPRITI-ben nem diagnosztizálunk és nem adunk orvosi tanácsokat. Beszélgetéseket folytatunk, természetgyógyászati és egyéb alternatív kezeléseket végzünk, amelyek gondolatébresztőek lehetnek egy-egy nehezebb/elakadt élethelyzetben, betegségben, és segíthetik a gyógyulni vágyók éberebb tájékozódását. A természet törvényeinek betartásával igyekszünk rávilágítani a test-lélek-szellem mélyebb összefüggéseire.
Mélyen tiszteljük az orvostudományt és az egészségügyben a gyógyítást végzők munkáját is, ezért soha nem nyúlunk bele orvosi kezelésekbe, és nem is kívánjuk meg egyetlen hozzánk fordulótól sem, hogy az addigi konvencionális, vagy alternatív gyógymódon változtasson,- főleg nem a kezelőorvos tudta nélkül!