A böjtnek önmagában, testi szinten tisztító hatása van. Vagyis, ha az ember böjtös, azaz könnyű, tartósítószer-mentes és könnyen elkészíthető ételeket (mai értelemben vett „light”-os étkeket) fogyaszt, az jó hatással van az emésztőrendszerére, mert nem terheli túl a tápcsatornákat, nem telíti méreganyagokkal a beleket, a máj munkája könnyebbé válik, és így tovább.
Lelki és szellemi szinten, főként, ha a böjt imádsággal, befelé figyeléssel, bűnbánattal társul (márpedig ez volna a fő cél), akkor ezen a szinten is érezhetővé válik a többi élőlénnyel, és a Teremtővel való kapcsolat javulása, a szennytől való megszabadulás könnyebbsége. (Megjegyezném, hogy itt mindegy, ki minek hívja a legbelső énjében motoszkáló hangot, jelzést, a „kapcsolattartót”, mert ez nem vallásfüggő, hanem lélekfüggő dolog.)
A böjt ideje alatt tartózkodni kellene a túlzott szórakozásoktól, kedvtelésektől (mániáktól), az önmagunkkal és másokkal szembeni igazságtalanságoktól, hazugságoktól, és úgy összességében kerülni kellene a fő bűnök mindegyikét.
A böjt legfőbb értelme, az, hogy a táplálék csökkentésével, megvonásával fizikai jelét adjuk annak, hogy ezeken a napokon többet akarunk foglalkozni bűneinkkel, vagy akár a megváltás titkával. És ha csak egy kicsit is közelebb kerülünk ezekhez az érzésekhez, tényleg változhat is az életünk. A böjtnek tehát akkor van igazán értelme és jelentősége, ha apró önmegtartóztatások (szélsőséges esetben szenvedések) által a test és az elme is elindít egy tisztulási folyamatot, aminek következtében egyfajta megkönnyebbülés lesz tapasztalható; lehetőségeket, megoldásokat találhatunk az életünkben felmerülő, múltbeli, vagy aktuális problémákra, rossz kapcsolatok rendezésére. Mint sugallat, intuíció érkezhetnek a megoldások, épp azáltal, hogy a – méreganyagok távozása következtében – a test, lélek, szellem teret kaphat a pozitív impulzusok befogadására.
Szóval olyan apró trükkökkel segíthetjük a tisztulási folyamatot, hogy pl.
- nem zabálunk agyba-főbe hormonkezelt húst, konzerveket, tartósítószeres kajákat, félkész termékeket, édességeket, ráadásul odafigyelünk, hogy hol, mikor, és hogyan táplálkozunk,
- nem nézünk, hallgatunk durva, ijesztő, obszcén, fanatikus műsorokat, nem szerencsejátékozunk a hét hét napján,
- nem pletykálunk és nem beszélünk ki másokat, nem feltételezzük rögtön a legrosszabbat a másikról,
- nem veszekszünk, nem civakodunk, nem hárpiáskodunk és sárkányoskodunk,
- és mindenekelőtt megválasztjuk a stílust, amivel a másikhoz szólunk, hiszen mi sem szeretnénk, ha adott esetben durván, bunkó módon beszélnének hozzánk.
Vagyis fontos a böjt ideje alatt (is), hogy mindenekelőtt a „nem ártás” elve érvényesüljön, vagyis elsősorban önmagunknak, és másoknak se ártsunk.
Vannak és lesznek is olyanok, akiknek egy rövidebb böjt is nehézséget okoz, és biztosan nem fogják bírni a negyven napos „önmegtartóztatást”, akkor azoknak javaslom, ne erőltessék. Előbb dolgozzanak az elmével, a légzéssel, a tudatos táplálkozással, és morfondírozzanak kicsit azon, hogy miről is kellene, hogy szóljon ez a böjti időszak, majd csak aztán vessék bele magukat.
Aztán lesznek olyanok is, akik szerint az az akadályozó tényező, amikor elkezdik a böjtöt, hogy nincs energiájuk, mert a vércukorszintjük leesik. És mivel nem vesznek magukhoz annyi ételt, mint korábban, a vércukorszint alacsony is marad, szóval elszáll az energia. Itt azért megjegyzendő, hogy amikor a test alkalmazkodik ahhoz, hogy nincs annyi vércukor, át fog váltani éhező üzemmódba, ami önmagában nem egy rossz dolog (akkor van baj, ha az utolsó pillanatban feladjuk, és bedobjuk a kakaóscsigát, meg a cukros gyümölcslét…), ugyanis a félig éhezés fél egészség, mivel a szervezet nincs rákényszerítve a folyamatos, nehéz emésztésre. Könnyebbé válik a mozgás, a légzés, a gondolkodás, szóval minden, és még az élethossz is növekedhet, az onkológiai kezelések száma pedig csökkenhet.
Érdekes megfigyelés, hogy a spirituálisan emelkedett elmék mindig olyan környezetből kerülnek ki, ahol tudatosan, vagy a környezeti tényezők által nincs lehetőség – a jóléti társadalom által biztosított – dőzsölésre, zabálásra.
És lesznek persze olyanok is, akiket egyáltalán nem hat meg a téma, ők azok, akik tudják, és mindig is tudták a tutit (vagyis hogy nincs rá szükségük, mert az egész egy nagy baromság), és bár nem értek egyet velük, ettől függetlenül tiszteletben tartom a véleményüket…
(Megjegyzés –
A Biblia szerinti értelmezés (Forrás: https://onlinebibliaora.hu/topic/tanitas_a_bojtrol/)
A bibliai értelmezés szerinti böjtölés: egy kegyességi aktus. Elvileg ételtől-italtól rövidebb-hosszabb ideig való tartózkodást, koplalást fejez ki, de tágabb értelemben bizonyos fokú, bizonyos dolgokban való – kegyességből eredő – önmegtartóztatást is jelent. A fentiekből következik, hogy létezik nem Biblia szerinti koplalás, önmegtartóztatás is, például ilyen lehet a hadifogságban történő éhezés, vagy ha valaki egészségügyi okok miatt, esetleg testszépítés érdekében (fogyókúrázik) nem eszik, nem iszik, netán baráti fogadásból ideig-óráig nem dohányzik, vagy nem látogat sportrendezvényeket. Hétköznapi értelemben ezeket is nevezhetjük böjtölésnek, viszont ezek közül egyik sem minősül kegyességi aktusnak, éppen az indítékuk nem kegyes volta miatt.
A katolikus egyházban hamvazószerdán és nagypénteken van szigorú böjt, ezen a két napon kötelező a hústól való tartózkodás. Az egész böjti időszak alatt – nagy általánosságban – a naponta háromszori étkezés van, és csak egyszer lehet jóllakni. Ez a tizennégy éven felettiekre vonatkozik, esetleg a betegség lehet felmentő ok.)
